Soha nem létezett semmiféle „azok a régi szép idők”, mindig is csak a mindennapok voltak.

Talán ez a sok új dolog. Az új cipő mindig szorít. Az életben is így van: a sors időnként beletaszít az ismeretlenbe – akár akarjuk, akár nem.

Lehetetlen meggyőzni az embereket bármilyen újdonságról. Csak egyet tehetünk: hagyjunk időt nekik, hogy meghaljanak. Majd a fiatal nemzedék öleli magához az új igazságokat.

A nők valami külön észbeli adottság alapján, ami csak az övék, úgy tudnak elsiklani a valóság zátonyai mellett, hogy nem szenvednek hajótörést.

Te véletlenségből születtél annak, aki vagy; én magamtól lettem azzá, aki vagyok.

Lehet, hogy máshol jó, de mi, akár tetszik, akár nem, itt vagyunk.