Két másodpercnyi haldoklás rövidnek tűnik, de az időt nem így mérjük.

Milyen nagy különbség van aközött, ha azt mondom, ma is egyedül voltam, vagy azt, hogy a mai délutánt magammal töltöttem.

Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett.

Ő volt az egyedüli szép álom az életemben, amely nem pusztult el, amint valóra vált.

Aki nem fogadja el, hogy a változtatás fájdalommal jár, annál soha nem fog bekövetkezni a fejlődés.

Ne adj senkinek botot, hogy megüthessen vele.