Mi haszna, ha az egész élet azzal telik el, hogy a sorsunkkal harcolunk? (…) Nem egyszerűbb elfogadni azt, ami van? Azon belül mutatni meg, hogy mit érünk?

Ha az emberek sorsát az istenek határozzák meg, akkor tuti, hogy szadisták.

Jó adni, ha kérnek, de jobb kérés nélkül, megértve adni.

Ha az ember idegenek közt van, akkor igyekszik a legelőnyösebb oldaláról mutatkozni, meggondolja, mit mond, és tetszeni akar.

A szerelemnek szüksége van távolságra, hogy levegőzni tudjon, mint ahogy a tűznek is szüksége van levegőre, hogy táplálhassa magát.

A helyesírás csupán emberek közötti megállapodás kérdése, semmi köze a valósághoz, semmi köze a természethez. Lehetne mindent másként is írni, tetszés szerint.