Az „esély nincs rá” dolgokkal egy a baj: hogy néha bejönnek.

Az egész életünk azzal telik, hogy mondogatjuk, mennyire szeretjük ezt vagy azt az embert, miközben valójában csak szenvedünk, mert ahelyett, hogy elfogadnánk az erejét, állandóan csökkenteni próbáljuk, hogy beleférjen a világba, amelyet elképzelünk magunknak.

Érdek annyi van, ahány ember a földön. De igazság csak egy. A gyertyaláng és a reflektorfény csak méreteikben különböznek egymástól, lényegükben azonosak.

Minél mélyebben szeretünk valakit, annál kevésbé fontos a külseje.

Nem az vagyok én, akit a tükörben látok, hanem aki a tükörbe néz.

Nem mindenkinek van leragasztva a szeme, egyesek önként csukják be, úgy bizony.