
Minden elmúlik, és helyet ad másnak: leggyötrőbb fájdalmainkat is feloldja az idő.
Nincs jobb gyógyszer bánat és sajgó seb ellen, mint rá sem gondolni.
Minden művészet csak valaminek a kifejezése.
Legyünk figyelemmel azokra, akik boldogságunk okozói, kertészek ők: virággal borítják be lelkünket.
Halandók módjára félünk mindentől, de úgy vágyunk mindenre, mintha halhatatlanok volnánk.
Valóban sokan csodálták a keménysége és határozottsága miatt, de hova jutott? A teljes ürességbe. A magányba.
Azért küzdj, hogy győzz, ne azért, hogy ne veszíts!