Rengeteg módon lehet (…) egyedül az ember, még ha ilyen sokan veszik is körül.
Nem a változásoktól szakad meg az ember szíve, hanem a megszokott apróságoktól.
A gondolkodó ember szükségét érzi annak, hogy ugyanolyan tisztelettel adózzék minden rajta kívül álló életakaratnak, mint a magáénak.
Az ember mindig jobban fél attól a bajtól, amely érheti, mint attól, amely már utolérte.