Sajátosság sajátosságot idéz elő.
A fenségest csak egy lépés választja el a nevetségestől.
Az ismétlés nem változtatja a hazugságot igazzá.
Ha mindig a legkedvezőbb pillanatra várna, soha nem tudna továbbmenni: szüksége van egy kis őrültségre, hogy megtegye a következő lépést.
Embernek lenni annyit tesz, hogy vannak kétségeink, és ennek ellenére is folytatjuk az utunkat.
A féltékenység gyökere mindig az önbizalomhiány, az az érzés, hogy rosszabb vagyok másoknál, az összehasonlításkor pórul járok, vagyis előre felkészülök a vereségre.
Mindenkinek csak annyi boldogság jut részül, amennyit viselni méltó.