A székely fiú vacsora közben így szól az anyjához:
– Édesanyám, nem elég savanyú ez a káposzta.
– De hát fiam, ez nem savanyúkáposzta, hanem mákostészta.
– Annak elég savanyú.
A székely fiú vacsora közben így szól az anyjához:
– Édesanyám, nem elég savanyú ez a káposzta.
– De hát fiam, ez nem savanyúkáposzta, hanem mákostészta.
– Annak elég savanyú.
Az, hogy „nincs”, hogy „elveszett”, hogy „elhagyott”, hogy „elmúlt” – fáj. Nagyon fáj. És mégis: lehet ez a fájdalom szép is.
A legjobb barátom! (…) Mi olyanok vagyunk, mint a hegyek; két nagy hegy, amely egymás mellett áll a hegyek régi otthonában. És még egy földrengés is kevés lenne ahhoz, hogy elválasszon minket.
Vannak ellenségeid? Jó. Ez azt jelenti, hogy valamikor, valamit felépítettél már az életedben.
Vigyázz! Amikor azt gondolod, hogy mindig neked van igazad, és te tudsz mindent a legjobban: nagy bajban vagy! A vesztedbe rohansz.