Mindenkinek úgy kellene élnie, hogy ne veszítse el a saját énjét a másikban, ne kezdje el teljesen a másik életét élni.

Vannak dolgok az életben, amikért érdemes a végsőkig harcolni.

Az ember azt szereti, amit lehet, ahogyan lehet, és azzal, amije van.

Hogyha túlságosan előretekintünk a jövőbe, akkor könnyen orra bukhatunk abban, ami a lábunk előtt hever.

Mélyen és komolyan gondolkodó emberek a közönséggel szemben bajos helyzetben vannak.

Ki vagyok én akkor, ha az vagyok, amim van, de elveszítem, amim van?

Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Legyünk figyelemmel azokra, akik boldogságunk okozói, kertészek ők: virággal borítják be lelkünket.