Mindig képesek vagyunk gyűlölni, amit valaha szerettünk, és ugyanazzal a tűzzel tesszük ezt, amellyel egykor a szeretetünk lángolt.

Aki húszévesen nem szép, harmincadik évében nem erős, negyvenévesen nem okos, ötvenévesen nem gazdag, annak már nincs reménye.

A szívnek megvannak a maga indokai, amelyeket az indokló értelem nem ismer.

Csak elképeszt az, ahogy egy ember élete egyik pillanatról a másikra ennyire képes megváltozni. A lehető legrosszabbról a lehető legjobbra. Csak úgy.

Az, hogy a fájdalom jön, majd elvonul, csak látszat. Valójában olyan, mint a cölöp: néha kilátszik, néha elfedi a víz, de mindig jelen van.