A családban megtanuljuk értékelni az embereket attól függetlenül, hogy hogyan néznek ki, vagy mit tudnak értünk tenni. Megtanulunk a belsőnkből szeretni.

Mások elvesztésén búsulni olyan, mintha a betegséget választanánk, amikor jól is lehetnénk.

Nem a hiányosságaink határoznak meg minket, hanem az, ahogyan felülkerekedünk rajtuk.

Az igazságot a sablonokon túl leled meg.

Összefüggéstelen szavak, véletlen találkozások döntő bizonyítékká formálódnak a képzelődő emberben, ha elég érzékeny.