Sose gondoltam volna, hogy az ember teremthet magának olyan poklot, ahol nincs egyetlen kép, egyetlen árnyék, nincs semmi, ami csak valamelyest is hasonlítana a reményhez…

Akit semmivel sem vádol a lelke, neveti a pletykákat.

Nem akkor lesz béke, ha csatát nyerünk, hanem akkor, ha abbahagyjuk a hadakozást.

A szegénység a szerelem szolgálója.

Az ember nem tudja elviselni a teljes valóságot. A legtöbb élet menekülés az igazi éntől.

A féltékenység gyökere mindig az önbizalomhiány, az az érzés, hogy rosszabb vagyok másoknál, az összehasonlításkor pórul járok, vagyis előre felkészülök a vereségre.

A vízcsepp kivájja a követ, a gyűrűt elkoptatja a viselés.

Amíg el nem veszítjük, csak nagyon ritkán értékeljük azt, amink van.

A magány ellentétpárja (…) nem az, hogy nem vagy egyedül. Hanem a meghitt közelség.