Amikor saját sorsomról beszéltem, kétségtelenül kettőnkre gondoltam. Külön-külön az egésznek csak a fele voltunk.

Az embernek vigyáznia kell az élete folytonosságára, nem lehet felelőtlenül felborogatni a dolgokat.

Egy ponton túl (…) már nem az a kérdés, hogyan éljünk jól, hanem az, hogy hogyan haljunk meg jól.

Az ember mindent nélkülözhet, csak a másik embert nem. Különösen a betegségben tanuljuk meg, milyen nagy szükségünk van a másik emberre.

A becsülettől soha el ne térj.

Mindenki örül, amikor látja, hogy az erőfeszítései megtérülnek. A nehezen vagy kellemetlenül megélt pillanatok szempillantás alatt foszlanak köddé, amint a befektetett erőfeszítéseink megtérülnek.