Tudok valamit a neheztelésről: olyan méreg, amelyet saját maga iszik meg az ember, de közben arra számít, hogy mások halnak bele.

Néha arra gondolok, neked is halnak kellett volna születned. (…) Tökéletesen alkalmas vagy rá: hidegvérű, síkos és ostoba vagy.

A váratlan mosolynál semmi sem tudja jobban kibillenteni az embert lelki egyensúlyából.

A világ minden nyomorúsága ebben rejlik, hogy sose érezzük azt, amit másnak okozunk.

Ahhoz, hogy lelkileg gazdagodj, mindig el kell dobni valami régit, hogy megkaphasd az újat.

Minél nehezebb elérnünk valamely dolgot, annál féktelenebbül vágyódunk utána.

Ha a gombát a tövénél megnézzük, nem nő tovább.

Futok az életemért – még ha nem is hiszem, hogy megéri élni.