Nem minden szó mondható ki, az egyik magunk miatt, a másik kíméletből.

Eszembe jutott a mondás, hogy két ember társaság, de három már tömeg, bár az én esetemben ez nem volt egészen igaz, mert nekem már a kettő is sok volt.

Feltaláltam magamat. Megyek a szabadalmi irodába és bejelentem.

A kudarc nem a vég. A kudarc csak a kezdet.

Elég a rosszra akkor gondolni, ha már beteljesedett; minek izgassa az ember magát előre is?

Nem az a fájdalmas, ha az embernek forrásvízen kell élnie, hanem az, ha ugyanakkor az ő szeme láttára nála hitványabbak nektárt vedelnek.