Valaki azt kérdezhetné, miért vágyik az ember (…) fejlődésre. Aki fölteszi ezt a kérdést, talán nem tud eleget az örömről.

a nevetésért, melytől kicsordul a könny.

Néha nem árt kimondani azokat a szavakat, amelyekre máskor csak gondolunk.

Igaz szerelem az, amikor nem várunk semmit sem cserébe.

A hit elvesztése a bűn legszomorúbb következménye talán.

Oly erősen, oly gyötrőn kívánhat valamit az ember, hogy a beteljesülésnek már nem örvendünk: túlságosan sok lelkierő ment rá.

Ha a világ tökéletes volna, nem lenne szükség bocsánatkérésre. De mivel ez egy tökéletlen világ, tudnunk kell bocsánatot kérni.