
A szomorúság sem marad meg örökké, ha arrafelé tartunk, ahová mindig is eljutni kívántunk.
Félünk szeretni. És nem alaptalanul. Levetni az önzés páncélját, s meztelennek maradni mások között, közönyös és könyörtelen én-őrültek között, veszedelmes.
Az az igazi szerető, aki akkor is megdobogtatja a szíved, amikor homlokon csókol, vagy rád mosolyog, vagy csak bámul a semmibe.
Nem a zuhanástól félek… attól félek, amikor vége.
Nincs keserűbb dolog a világon, mint a jóvá nem tehető csalódás.