Csak elképeszt az, ahogy egy ember élete egyik pillanatról a másikra ennyire képes megváltozni. A lehető legrosszabbról a lehető legjobbra. Csak úgy.

Hinni a szépet, lehetetlent, hogy egyszer valóra válik. Hinni a vágyban, akaratunkban. Ha kell, hát bízni halálig.

Az az igazi méltóság, amely nem csökken mások tiszteletlensége miatt. A Niagara vízesés nagysága sem csökken attól, hogy beleköpsz.

Ha a bűntudat nem gyötör tovább, nem lesz szükséged a megbocsátásra sem.

Szeretni annyit tesz, mint ráébredni arra, hogy két lélek egymásért teremtődött; ennélfogva annak, amelyik észreveszi, hogy a másik mit sem érez iránta, nem marad más, csak a halál.

Túl későn jön rá az ember, a legdöntőbb különbség a boldogság és az öröm közt mégiscsak az, hogy a boldogság szilárd, az öröm pedig cseppfolyós.

Kérj egy kis szívességet ismerősödtől.