A világ tele van csodával, ám mi elvesztettük a képességet, hogy észrevegyük mindennapjainkban a varázslatot.

Nem kísértet ő, hanem ember. (…) Érző hús és ideg. Agya van és gondolkozik, szíve van és szeret; lelke van és remél. Hisz egész bűne az volt, hogy túl sokat remélt.

Nem helyes dolog hátratekinteni, amikor utunk előre visz!

Nem, nem hiszem, hogy a boldogság lehetséges, a nyugalom azonban igen. Ezért távol tartom magamat mindentől, ami idegesít.

Mióta a matematikusok megtámadták a relativitás-elméletet, azóta én magam sem értem.

Mindenki hülye, ezzel együtt kell szeretni.

Nekem senkim sem maradt. Nem volt velem más – csak én. Mint mindig.