A körözött egyén egy bokor tövében guggol, amikor rátalálnak a rendőrök.
– Mit csinál itt?
– Nem látja, biztos úr?
– Na jó, igyekezzen, aztán visszük.
Kis idő múlva az egyén feláll, felhúzza a nadrágját, majd azt mondja:
– Végeztem. Vihetik.
A körözött egyén egy bokor tövében guggol, amikor rátalálnak a rendőrök.
– Mit csinál itt?
– Nem látja, biztos úr?
– Na jó, igyekezzen, aztán visszük.
Kis idő múlva az egyén feláll, felhúzza a nadrágját, majd azt mondja:
– Végeztem. Vihetik.
Az állam hű kifejezője az emberi természetnek, alapvetően gonosz és pusztítani vágyó. Éppolyan naivság lenne az állam megjavulását remélni, akár az emberét.
Aki mindent kíván, az nem kap semmit.
Úgy tetszik, mintha legfőbb célunk az volna, hogy minél gyorsabban beszéljünk, s nem az, hogy minél értelmesebben.
Csak az az ember, aki tudja, hogyan kell egyedül és örömmel létezni, telik meg olyannyira szeretettel, hogy képes legyen megosztani. Akár idegenekkel is.
A legbonyolultabb, s ezért a legértékesebb tulajdonság a döntésképesség.
Csak azokat a kérdéseket halljuk meg, amelyekre képesek vagyunk választ találni.