Fura, hogy milyen ritkán gondol az ember azokra a nőkre, akik megvoltak. Mindig azokra emlékszik, akikkel nem jött össze.

Némelykor a fiatal fejjel elkövetett könnyelműségek edzenek az érett korunkban véghezviendő hőstettekre…

Gyermekeinknek örökségül tisztességérzetet, s ne aranyat hagyjunk.

A boldog emberek nem sokat tudnak az életről. A fájdalom az emberek nagy nevelője.

Minden embernek joga van egy-két ajtót zárva tartania a lelkében, s ezt a jogát tisztelni kell az emberi méltóság nevében.

A gyűlölet magától visszaszáll azokra, akik táplálják.

Sok fájdalom van az életben, ez igaz, de mennyi élet van a fájdalomban!

Az álom előtti pillanatok hasonlítanak a halál képéhez. Elönt a kábulat, és lehetetlen meghatározni, mikor kezd az „ÉN” más formában létezni. Az álmaink a mi második életünk.