Ha ó-esztendő estéjén hasáb fákat állítasz fel, úgy hogy megálljon, s mindenkinek nevet adsz, amelyik hasáb eldől, akinek a neve volt rajta, az abban az évben meghal.

A csönd néha olyan baromi hangos.

Mindegy, milyen szegény az ember, amíg van valakije, akit szerethet.

Az emberek dalokat írnak arról, hogy „énekelnek az esőben”, de a valóságban, amikor bőrig áznak, akkor csak siránkoznak.

A művészet a kimondhatatlan tolmácsa.

Légy, amivé legszebb hajlamaid által válhatsz – de elsősorban maradj ember.