Villamoson kérdezték, miért álltunk meg. ‘Szünet van’ – válaszolták.
Amit a felsőbbrendű ember keres, önmagában találja meg, amit a kis ember keres, másokban találja meg.
Aki kérdez, az viselje el a választ is.
Akit nem a szenvedés nevelt, örökké gyermek marad.
Tudnunk kell, mire vagyunk képesek; több vagyunk a semminél, de nem vagyunk minden.
Kevés dolog van, amiben nagyobb örömünket leljük, mint a mások hibáinak kijavításában.
Szeretettel hozzáérni a másikhoz, az egy dolog. Szerelemmel hozzáérni a másikhoz, óriási különbség. És mindezt lehet látni. A szerelem akkor marad meg, ha fel tudnak nézni egymásra, miközben egymástól függetlenül is élik életük összes szerepét.
Nem az a fontos az életben, amit kapunk, hanem az, amit adunk.