Külön kellene szólnom a nőkről is. Ők nem hazudnak – amint tévesen hirdetik -, csak az igazság egy részét hangsúlyozzák.

Saját létezésünk ténye is majdnem túl meglepő ahhoz, hogy elviselhető legyen.

Akkora üresség van bennem. Nem tudtam, hogy létezik ilyen üresség, és attól félek, elnyel.

Apám nem szerette a sírást. Úgy gondolta, az ember sohasem másokért sír, mindig saját magáért.

Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk.

Kettőnek még a veszedelem is könnyebb, (…) de egyedül, egyedül néha még az öröm is milyen nehéz.

Az a szív, mely sokat szeret, sokat szenved.