A halál a mi társunk, mert ő az, aki életünknek valódi értelmet ad. De hogy láthassuk halálunk igazi arcát, meg kell ismernünk előtte az összes vágyat és rémületet, amelyet nevének puszta említése képes felébreszteni bármely élőlényben.

Ahol élet van, ott remény is van.

Az ember csak azután kezdi értékelni a dolgokat, amikor már elvesztette.

Élni, szeretni minden percet, minden másodpercet. Nincs hely, nincs idő a szomorúságra, a kétségre, semmire: csak a nagy szeretet van, az élet szeretete.

Ha valakinek a szívét a legnagyobb kétségbeesés járja át, akkor már nincs semmi kifejezése a közbeeső érzésekre.

Ha szeretsz, de néha eleged van, ha nem tudsz nélküle élni, de időnként untat, sőt gyűlölködsz, azt kívánod, bár menne el… Mindezt fojtsd el magadban!

Legmélyebb okuk azoknak a lelkiállapotoknak van, amelyeknek látszólag semmi okuk sincs.

A tisztesség valami láthatatlan,
S kinek nincs, gyakran az henceg vele.