Sokakat irigység emelt becsületre.
Csónakázás vagy kajakozás.
Ülj be egy kellemes főtéri kávézóba.
Semmi sem fontosabb, mint hogy az embernek az érthetetlennel állandó kapcsolata legyen.
A jelen egyszerre az örökkévalóság és a semmi, hiszen létrejötte pillanatában máris nem létezik.
Vicces, hogy amikor az ember egy városban lakik, mindig azt gondolja, hogy ráér még megismerni – és addig halogatja az ismerkedést, míg a végén egyáltalán nem ismeri meg.
Mindenki arra vágyik, hogy szeressék. Gyakorlatilag mindent ezért csinálunk.
Valójában soha senki nem tudja, hol érnek véget a dolgok, vagy véget érnek-e egyáltalán.