Amint János fujja, Jancsika ugy ropja.
A küszöbre patkót szegeztek, hogy a szerencse ne hagyja el a házat.
Az emlékezés gyötri meg leginkább a féltékenyeket.
Nagy áldozat figyelni egy másik emberre. De még nagyobb áldozat megérteni őt.
Minél rosszabb a helyzete, annál inkább kiviláglik, mennyire jó ember valaki. A szenvedés nemesít!
Higgy az emberben, önmagadban is – a másokba vetett bizalom magunknál kezdődik.
Senkinek sincs mindig igaza, egyesek viszont mindig tévednek.