Üres kamarának bolond a gazdasszonya.
A nő barátait elfelejti, szerelmeit soha. A férfi szerelmeit elfelejti, barátait soha.
Nem kísértet ő, hanem ember. (…) Érző hús és ideg. Agya van és gondolkozik, szíve van és szeret; lelke van és remél. Hisz egész bűne az volt, hogy túl sokat remélt.
Amíg úton vagyok a Pokol felé, addig élvezem az utam.
Nem az baj, ha az ember más, hanem az, hogy másnak érzi magát.
Nagyon nehéz összeszidni egy embert, aki beismeri a hibáját.
Néha az igazán szép a legkegyetlenebb.