Nem vagyunk egy kenyeren.
Az életben maradás vágya és a halálfélelem művészi érzelmek.
A nő a férfi elhülyülésének isteni forrása.
Mikor elengedem, aki vagyok, azzá válok, ami lehetnék.
Soha semmi sem maradandó, sem az én, sem a te, és legfőképpen a mi.
A téma is csak olyan, mint a szenzáció: az ismétlés elkoptatja.
A szerelem nemcsak egy érzés: művészet. És mint minden művészethez, nem elég az ihlet, rengeteg munka is kell hozzá.