Legfőbb ideje, hogy a nagyanyja arra az unokájára legyen büszke, aki van neki, és nem arra, akit elképzelt magának.

A sírás az élet nehéz perceiben olyan, mint a májusi eső a szomjas földnek.

Amíg úton vagyok a Pokol felé, addig élvezem az utam.

A sors megtanított rá, hogy sosem szabad feladni a reményt, ám túlzott mértékben hinni sem ajánlatos benne. A remény olykor kegyetlenül hiú és vak.

Könnyű jónak lenni olyan szituációban, amelyet élvez az ember, ám amikor utálja, amit tenni kell, sokkal nagyobb kihívást jelent, hogy a legjobb formáját hozza.