Négy vájja mindennap az erszény fenekét: rosz óra, rosz malom, ó kocsi, vén szőlő.
A hű szerelem nem beszél, azt tett dicsőíti és nem szavak.
Valamennyi egyetemi sznob között a leghitványabbak azok a szerencsétlenek, akik attól a vágyuktól esnek végromlásba, hogy majmolják a tehetősebbeket.
A boldogság egy látásmód.
Közösen éltünk le éveket, s nem volt egy percünk, amely közös lett volna, annyira másképp rakódott le bennünk a múlt.
Vajon van-e értelme a hatalom megszerzésének, önmagunk megvédésének, ha közben el kell adnunk a lelkünket?
Ne is szeressük, ne is gyűlöljük túlságosan az életet.