Nehéz a megaggott roszat jóra forditani.
Előfordul néha, hogy olyan elevenen élünk át mindent az álom és a valóság határán, hogy nem is tudjuk eldönteni, mi történik velünk.
Az egyetlen élet, amit élni érdemes, az, amelyben nem állítunk magunk elé határokat. Ki kell tárni az ablakokat, és kidobni rajta minden gátat, tétovázást.
Ha meg akarom találni az igaz szerelmet, először is magamat kell megtalálnom.
Minden befejezettet megcsodálunk, minden leendőt lebecsülünk.
Az első nőnek, az első igazi nőnek, aki lenyűgözi a férfit…, az ilyen nőnek nem lehet vetélytársa.
Ha az életben folyton citromba harapsz, legalább vágj jó képet hozzá!