Moly a ruhát, bánat a szivet rongálja.
Halálom napja a legbensőségesebb magányom.
Egyetlenegyszer mertem megkérdezni tőle: „Miért szeretsz te engem?”
Azt felelte: „Fogalmam sincs, de egyáltalán nem is érdekel.”


Életünk valódi rendezője a véletlen – és ez a rendező csupa kegyetlenség, könyörület és elbűvölő kedvesség.
A tapintat nem egyéb, mint hallgatólagos megegyezés, hogy nem gyomlálgatjuk egymás hibáit, hanem szemet hunyunk fölöttük.
Kétségkívül van valami rokon a baráti és a szerelmi vonzalomban. Mondhatod, hogy az utóbbi esztelen barátság.