A józan ész a tizennyolc éves korban összegyűjtött előítéletek gyűjteménye.

Nincs az a szélességi fok, amelyik ne hinné, hogy ő lehetne az Egyenlítő, ha volna igazság a földön.

Valaki azt kérdezhetné, miért vágyik az ember (…) fejlődésre. Aki fölteszi ezt a kérdést, talán nem tud eleget az örömről.

Alapjában véve önző alak vagyok. Túlságosan vágyódom a társaságodra, semhogy képes lennék azt tenni, ami helyes.

Ezer haszontalan mondatnál többet ér egyetlen szó – mert az önmérséklet nyugalmat ad.

Az mindig fáj, ha elválik két lélek, amelyek bármily rövid időre is egyek voltak.

Az Emberiség Koponyáján
a Szerelem űl,
fenn trónol, vigyorral a száján
és szemtelenül.

A szenvedés vagy megtöri, vagy megteremti az embert.