Az elért célokért.

Az emberi tudásnak megvannak a határai, de nem tudjuk, hol.

Ki ne volna inkább boldog ostoba, mint okos nyomorult?

A szerénységgel azt fejezzük ki, hogy van mire szerények lennünk. Az igazi szerénység sohasem alázattal, hanem önérzettel párosul. A szerény ember nem tolakszik, nem tülekedik, nem követelőzik. A szerény ember ismeri a nyelvtant, nem kezd mondatot énnel. Az álszerénység pedig dicsekvés.

Legyél fegyelmezett.

Ne félj kérdéseket feltenni, hogy tisztázz egy beszélgetési helyzetet.

Nem azzal kerülsz bajba, amit nem tudsz, hanem azzal, amit biztosan tudsz, de mégsem úgy van.

Készíts egy „jókívánság” falat, amelyre mások is írhattak üzeneteket.

A nehézség leküzdéséhez kell egy kis idő, a lehetetlenhez valamivel több.

Nem kell egyedül élned a világban, ott van a testvéred.