A pillanatért, amikor valaki őszintén megdicsér.
Szerelem. Egyfülű kosár – olyan nehéz, hogy csak ketten bírnák könnyen – de csak egy füle van, hol az egyik cipeli, hol a másik.
Miért is viseljük ilyen megadással ezt a végtelen szadizmust, ami sorsnak becézi magát?
A boldogsághoz vezető úton sokkal könnyebb olyan emberekkel haladni, akikben megbízhatunk.
Nem lehet a bánat magvát elvetve boldogságot aratni.
A volt rabszolgákból rettenetes gazdák lesznek.
Bosszant, ha ló helyett paripát írnak, mert képmutatás.
Ha elveszítjük azt, akit szeretünk, lelkünkben csak a sebhely krátere marad, a szenvedés.