A szeretet minél erősebb, annál érzékenyebb.
Akit nem szeretnek, mindenütt egyedül van.
Mennyi szín és furcsaság és élet (…) és mennyi emlék és mennyi remény.
Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett.