Az öngyilkosság természeténél fogva önző, az ember előbb magára gondol, és csak azután a többiekre.

Aki az álmát keresi, abból merít ihletet, amit csinál, nem pedig abból, hogy elképzeli, mit csinálna.

Kettesben talán lassabban halad az ember, de sokkal messzebbre jut.

Az emberfélének két élete van. Az egyikben mindig álmodik, a másikban pedig eltemeti, amit álmodott.

Az élet hosszúsága vagy rövidsége egyedül attól függ, hogyan éljük.

Érdekes világ ez, megvetik, gyűlölik a büszke embert, mégis arra vágynak, hogy valamire büszkék legyenek. (…) Csak a nemakarás elől apad el az idő.

A siker nem döntő, a kudarc nem végzetes: a bátorság, hogy folytasd, ez az, ami számít.