A világ reménytelen, mert az emberek csak a külsőségekre figyelnek.
Az életben nincsenek kezdőknek való osztályok, az embertől mindjárt a legnehezebbet kívánják.
A lélek halhatatlanságának az az egyik bizonyítéka, hogy rengetegen hisznek benne. Abban is rengetegen hittek, hogy a világ lapos.
Sose gondoltam volna, hogy az ember teremthet magának olyan poklot, ahol nincs egyetlen kép, egyetlen árnyék, nincs semmi, ami csak valamelyest is hasonlítana a reményhez…
A távollét a szerelemnek olyan, mint a tűznek a szél: a kis lángot kioltja, a nagyot fellobbantja.
Én mindenkivel egyformán beszélek, a szemetessel ugyanúgy, mint az egyetem elnökével.
Csoda az, ami bennünk és körülöttünk van – de nem vesszük észre. Amíg éljük, azt hisszük, természetes… Csak amikor elmúlt már, döbbenünk rá, hogy csodában éltünk. Utólag. De akkor már késő.
Tedd azt, amire születtél! Csak hinned kell magadban.
Ne annyit markolj, amennyit szeretnél, hanem amennyit a kezedben bírsz tartani.
Csak ott vagyok gyöngéd, ahol tudják, hogy nem vagyok gyönge.