Néha a fájdalom jobban érlel, mint a simogatás. És a szívtelenség megtapasztalása nyitja ki szívünket.

Sok embernek bátorságra van szüksége, hogy a szülői ház nyomásának ellenálljon, és kövesse álmait.

A gyász és a lezárás természetes dolog ilyen fiatal korban is. Nem bűn az, ha valaki tovább él, és mer boldog lenni. Attól a halottak emléke nem lesz kevesebb.

Aki folyvást „valahova följebb” törekszik, annak számolnia kell azzal, hogy egy napon elszédül.

Az élet, úgy látszik, reménytelenül összekuszált fonalak szövevénye. Az emberek ide-oda rohannak, ismeretlen erők hatására, és fogalmuk sincs, mi célból: mintha csak éppen a sietség kedvéért sietnének.

A bánat jól elvan magában, örömeinket viszont csak akkor élvezhetjük ki utolsó cseppjükig, ha van kivel megosztanunk őket.

Ha két ember összetartozik, végül egymásra találnak, ha minden összeesküszik is ellenük.