Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, s a jövő előre nem látható.

Az emberek tisztelik a halált, mert joggal úgy vélik, hogy ha tiszteletre méltó dolog meghalni, mindenki bizonyos lehet afelől, hogy legalább egyszer tisztelni fogják.

Nem mindenkinek van leragasztva a szeme, egyesek önként csukják be, úgy bizony.

Mosolygok. Mindig mosolygok, ha valami fáj. Mi mást tehetnék?

A jó mindenkor elkésve jön, mindig későn készül el, amikor az ember már örülni sem tud neki istenigazában.

A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik.