Gyönyöreinket gazdagítva tökéletesítettük a fájdalmainkat.

A szerelem gyakran elhal az idő múlásával – de még gyakrabban a távolsággal.

Az igazságot, a békét és a megértést mindig csak azok keresik a földön, akiket legyőztek és eltapostak.

A távollét csökkenti a közepes szerelmet – gyarapítja az erőset, mint ahogy a szél kioltja a lámpát, de szítja a tüzet.

Jó és rossz tulajdonságainkkal együtt születünk, de rajtunk múlik, melyiket érvényesítjük az életben.

Már meghoztad a döntésedet. Most már nincs mit tenni. Te választottad ezt, neked is kell együtt élned vele.

A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon.

Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás. Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. Akkor miért nem tesszük ezt?