
Sokszor egy semmiség elég ahhoz, hogy az ember lezuhanjon a fellegekből.
Az elmúlt dolgok emlékei nem szükségszerűen úgy emlékeznek a dolgokra, ahogy voltak.
Az idő múlása arra szolgál, hogy az ember lehetőséget kapjon a fejlődésre, hogy bölcsebbé váljon, kiteljesítse önmagát.
Lehet, hogy nem őrültem meg. De ha ez így van, akkor tuti, hogy mindenki más begolyózott.
Akit nem szeretnek, mindenütt egyedül van.
A féltékenység gyökere mindig az önbizalomhiány, az az érzés, hogy rosszabb vagyok másoknál, az összehasonlításkor pórul járok, vagyis előre felkészülök a vereségre.
Ott voltam, majdnem egy karnyújtásnyira, és mégis ezer mérföldre tőle.
Úgy tarthatunk meg valamit, ahogyan megszereztük.