Mindig igyekszem majd, hogy megőrizzem azt a keveset, amim van, mert túl kicsiny vagyok ahhoz, hogy át tudjam ölelni az egész világot.

Olyasmiért sohasem szabad elnézést kérni, amin úgysem lehet már segíteni… Ezzel csak tetézzük a sértést.

Egy szép napon majd hivatalosan is elismerik, hogy amit mi valóságnak kereszteltünk el, az még inkább illúzió, mint az álmok világa.

Az az ember, aki miatt ilyen szomorúság tükröződik a szemedben, vagy mindent megér, vagy egy ócska petákot sem.

Várj, ha várni kell. De habozni ne habozz soha.