Annyi haszna, mint döglött lovon a patkónak.
A társadalmi élet hazug formái elvadították már bennünk az őszinteséget.
Az ember szabadon választja meg sorsát, s mindaddig nem értheti a létet igazán, míg fel nem ismeri, hogy a halál része az életnek.
Az emberek már föl sem fogják, mi minden jót mutat meg az élet, mialatt a nap az útját járja az égen.
A félelem és a rémület egyáltalán nem ugyanaz. A félelem ösztönöz, cselekvésre késztet, találékonnyá tesz. A rémület megbénítja a testet, megdermeszti a gondolatot, azt veszi el az emberektől, ami emberi bennük.
Mily szomorú a lélek, ha a szerelem miatt szomorú!
A szerelem egyenlet két ismeretlennel.