Az élet rövid. Túl rövid ahhoz, hogy egyetlen másodpercig is olyasvalakire pazarold, aki nem becsül meg, nem értékel.

Ha elveszítjük azt, akit szeretünk, lelkünkben csak a sebhely krátere marad, a szenvedés.

Addig boldog az ember, amíg meg tud feledkezni a testéről.

Szépségeszményünk nagyjából mindig önmagunkhoz hasonlít.

Az „esély nincs rá” dolgokkal egy a baj: hogy néha bejönnek.

Vele egy nap jobb volt, mint nélküle egy egész élet.

A szeretetnek egy csöppje többet ér, mint az értelem óceánja.