A zseni nyakon ragadja a sorsot.

Minden elmúlik, és helyet ad másnak: leggyötrőbb fájdalmainkat is feloldja az idő.

A világ erőforrásai elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki szükségleteit, de nem elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki mohóságát.

Senki sem örül a rivaldafénynek, ha sejti, hogy perceken belül hasra fog esni.

a hétvégégért.

Vajon az otthon olyasmi-e, ami egyszer csak kialakul egy helyből, ahol sokáig él valaki, vagy olyasmi, amit a végén megtalál az ember, ha elég sokáig és elég erősen akarja?

Én pedig azt mondom, hogy a depresszió nem más, mint a „szív szemének” vaksága – vagyis a szeretet hiánya.