Az ember mindig éppen arra vágyik legjobban, amit soha, de soha nem kaphat meg.
Akinek elég bátorsága és türelme van ahhoz, hogy egész életében a sötétségbe nézzen, elsőként fogja meglátni benne a fény felvillanását.
A barátságok lényege, hogy mások jó tulajdonságaira összpontosítunk.
A volt rabszolgákból rettenetes gazdák lesznek.
Az álom előtti pillanatok hasonlítanak a halál képéhez. Elönt a kábulat, és lehetetlen meghatározni, mikor kezd az „ÉN” más formában létezni. Az álmaink a mi második életünk.
Az idősek ódákat zengenek a betegségeikről, mintha bárkit is érdekelne.
Azt mondják: hol szorít a cipő, nem tudja más, csak a viselő.
Nehéz morcosnak maradni olyasvalakivel, aki ennyire kedves.