Az ember annak a századnak a gyermeke, amelyben született, s nem azé, amelyben eltemetik.
Az ember annak a századnak a gyermeke, amelyben született, s nem azé, amelyben eltemetik.
a fizetésnapokért. 🙂
Finoman, rajongva csókolt meg. Megfeledkeztem a tömegről, a helyről, az időpontról, az okról… csak arra emlékeztem, hogy szeret, akar, és az övé vagyok.
A rab ember mindig eszményíti a rabságát.
A legfontosabb dolgok az életben, amelyek gyarapítanak minket, soha nem mutatják az arcukat.
Az ember sohasem olyan boldog, de nem is olyan boldogtalan, mint hinné.