Nálunk, ha valaki nem tolvaj: hát ostoba, s a becsület nem a becsületességben van; a becsület az, ha mások előtt kérkedhetik az ember.

Léteznek igen furcsa alkatú emberek: nem élhetnek szenvedés nélkül. Ha már nem szenvednek semmiben, képzelt betegekké válnak. Nemcsak az egyes emberek, hanem egész korszakok is szeretnek így szenvedni.

Sokkal jobb pesszimistának lenni, mert annak csak egyszer kell tudomásul vennie a dolgok reménytelen voltát.

Olyan kevés emberrel találkozni manapság, aki többre értékeli a barátságot a pénznél.

Az életnek egy-kettőre vége, és utána már semmit sem kapunk, akár vidámak voltunk, akár szomorúak.

Amikor az ember távol kerül a megszokott világától, hajlamos kalandorként viselkedni, hiszen ilyenkor a szokásos gátakat és előítéleteket is maga mögött hagyja egy időre.